Az 1981–1984 között keletkezett versek emléket állít a kultúra hőseiről, az európai irodalom legnagyobb alkotóiról. Az ő munkásságukat, művész sorsfordulókat jelentő újításaikat eleveníti fel – vagy úgy, hogy verset szentel nekik, vagy úgy, hogy – akár nevük említése nélkül is – felidézi az általuk feltalált vagy legművészibb tökélyre vitt versformákat. Hősök idézésében és versformák felhasználásában igen nagy utat tesz meg a költő: Vergiliustól Petrarcán, Shakespeare-en keresztül Heltay Jenőig járja be az európai és magyar műveltség századait. Ami új benne: az a gyász hangja, egy humanista módján megélni próbált megrendülés formába és versformába fegyelmezés; az öregedés lélekárnyalatainak racionalizálása.