A regény főszereplője, egy tehetséges fiatal színésznő, 1954-ben megkapja Az ember tragédiája Éva-szerepét, s a könyv nélkül tudott drámát olvasva, minden színhez a maga életéből társít eseményeket, helyzeteket és hangulatokat: újraéli a saját múltját. A történet egyidejűleg játszódik egy vidéki város forró augusztusi napján s az 1944–54 között eltelt évtizedben – kalandos életutat, szerelmeket és csalódásokat, pátoszt és tragédiákat s főképp a személyi kultusz éveit idézve –, a háttérben pedig az emberiség évezredei peregnek le. A regény címének tehát több jelentése van. A Kettesben a Tragédiával tizenkettedik elkészült darabja az Európa közepén című regényciklusnak. S akárcsak a többi regény, ez is önmagában megálló, zárt kompozíciójú mű, de jó néhány alakját már ismerheti az olvasó a ciklus korábbi regényeiből; itt, természetesen, az utak tovább vezetnek, a jellemek tovább formálódnak, s változik a jellemek tudatvilága is, hiszen az egész regényfolyam legfőbb elbeszélnivalója: hogyan változik a tudatvilág a mi korunkban, a mi köreinkben, a mi emberöltőnkben.