1920. június 4-én Trianonban Magyarország akkori felelős kormánya nevében dr. Bernárd Ágoston miniszter aláírta a békeegyezményt. Ennek következtében likvidálták a Nemzetiségi Minisztériumot és ugyanakkor eltörölték a Károlyi-kormány által tett intézkedéseket, így többek között a 10. törvénycikkelyt is, mely a Ruszka Krajnával volt kapcsolatos. Egy napon és egy aláírással megszűnt egy közel hétszáz esztendős együttélés és sorsközösség a rutén nemzetiséggel. A nép felelősvezetőinek túlnyomó többsége, akik reálisan szemlélték az ügyeket, megrendülve nézték a sorsfordulatot, melyet Trianon hozott létre... Magyarország, mely évszázadok óta a kereszténység és a humanizmus bajnoka volt, halálosan megcsonkítottan vérzett. Minden nemzetiségét, területeikkel együtt, elveszítette!
A béketárgyalásra a magyar delegációt 1920. január 5-én Apponyi Albert vezette Párizsba. Apponyi január 15-én vette át a békefeltételeket és engedélyt kapott, hogy másnap egy órás megjegyzéseket tehessen. Apponyi, mint a magyar nemzet ügyvédje az utolsó szó jogán egy öt negyedórás beszédben oly mély hatást tett a konferencia tagjaira, hogy Clemenceau heves ellenzése dacára, vita indult meg felette... Apponyi nem vállalta a békeszerződés aláírását és ezt a profetikus kijelentést tette: „Az észak-keleti Kárpátok alatt húzódó, rutének (gens fidelissima) lakta terület lemetszése úgy a magyar nemzetre, mint a rutén nemzetiségre a megsemmisítés olyan stratégiai támaszpontja, mely végzetes lehet egész Európára." Apponyi jó prófétának bizonyult! Mert ezt követően alig 25 év elteltével a gens fidelissima a valóságban megszűnt létezni. Elsüllyedt a nagy szláv testvér feneketlen Moloch-gyomrában, ahol teljesen reménytelenül vesztette el több évszázados külön nemzetiségét és egyben saját gyönyörű földjét. Ezzel 1944. november 17-től kezdve beteljesülni látszott a végzet, mely ezen felül az egész szovjet- és kommunistaellenes Európát is halálos veszélybe sodorta, mert a gátlástalanul terjeszkedő orosz szovjet kommunizmus egyszerűen tálcán kapott egy Zákárpátszkájá oblászty nevű területet, mely egy szláv ék és hídfőállás Európa felé! Causa finita! (Marina Gyula: Ruténsors, Kárpátalja végzete. Toronto, 1977.).