Hosszú évszázadok óta a telepátiához, a jövő előjeleihez és a tisztánlátáshoz hasonló szenzoros érzékeléseket csaló fantáziáknak, illúzióknak vagy találmányoknak tekintettek.

A tudományos körökben elterjedt materialista megközelítés a priori tagadja a "szellemi" valóságot. Ennek oka, hogy ezek a valóságok a laboratóriumban nem ellenőrizhetők.

Ennek ellenére minden embernek volt valamilyen tapasztalata, hasonló ahhoz, amit a tudomány tagad. Emlékezhetünk például megmagyarázhatatlan eseményekre, a jövőbeni események előjelére vagy a valóra vált álmokra.

Gyakran profitáltak ezekből a tapasztalatokból. Ez azt mutatja, hogy nem illuzórikus élmények voltak.

Ezek a jelenségek nem ritkák és mindenkit érintenek. Néhány tudós, nyitottabb elmével felruházva, tudományosan akarta kezelni a kérdést. Arra voltak kíváncsiak, hogy van-e mód az extraszenzoros élmények megértésére anélkül, hogy okkultizmushoz, mitológiához vagy álvallás-filozófiához folyamodnánk. A könyv e kutatók tapasztalatait ismerteti.

Most végre olyan bizonyítékok jelennek meg, amelyek tudományosan bizonyítják a tudatosság magasabb szintjének létezését.

Van egy "kollektív elme", ​​amely az egész emberiség számára közös ötleteket és gondolatokat tartalmaz. Ez egy pszichés kozmosz, amelyet hasznunkra használhatunk. Ebből a kozmoszból jeleket és információkat kapunk.

1980-ban a "kvantum összefonódás" kísérletileg megerősítést nyert.

Ez a tulajdonság az elemi részecskékre jellemző.

Minden részecske (atom, elektron, foton) képes kommunikálni egymással, anélkül, hogy szenvednék a tér és az idő korlátozásait.

Ez élesen ellentétes a materialista nézet feltételezéseivel.

Az elemi részecskék közötti kommunikáció olyan dimenzióban történik, amely nem tartozik az ismert fizikai törvények hatálya alá. Ez a dimenzió összehasonlítható egy "egyetemes elme" -vel.

A Princeton Egyetemen végzett "Globális Tudatossági Projekt" kísérletei kétségtelenül bebizonyították a világ tudatának létezését.

A könyv leírja az úgynevezett „kollektív tudatalatti" elméletet, amelyet a híres pszichoterapeuta, Carl Gustav Jung fejlesztett ki. Jung elmélete nagyon hasonlít az "Anima mundi" neoplatonikus koncepciójához. Ezeket az elméleteket megerősítik a kvantumfizika jóslatai, amelyeket kiváló tudósok és Nobel-díjasok dolgoztak ki.

A kvantumfizika dokumentálja a "nem lokális" nevű szint létezését. Ezen a szinten az elemi részecskék, annak ellenére, hogy hatalmas távolságok választják el egymástól, mindent tudnak egymásról, és úgy viselkednek, mintha egyek lennének.

A teljesen véletlenszerűen összesített anyagon alapuló univerzum materialista víziójából az emberiség a valóság megértésének új módja felé halad, ahol az anyag és a psziché együtt él és integrálódik.

Míg a klasszikus fizika továbbra is meghatározó marad az érzékeink számára érzékelhető világban, a valóság új szintjei pszichés tartalommal bukkannak fel.

Kvantumszinten a klasszikus fizika már nem érvényes. A kozmosz anyagi része önmagában nem tudja ellátni a funkcióját. Szüksége van egy pszichés dimenzióra, vagyis egy további szintre, a nem lokalitás szintjére.

Ezen a szinten az egész univerzum eggyé válik. Már nem anyagból, hanem energiából és információból áll, és egy olyan harmóniaerő koordinálja, amely nélkül csak káosz létezne.

A valóság legrejtettebb szintjein az anyag nem nélkülözheti a pszichét. Hasonlóképpen, a pszichének szüksége van az anyagi részre, hogy kifejezze magát.

Ez a tudatosság egy új evolúciós ugrás felé kíséri az emberiséget, amely után megszűnik a materialista dominancia.

Megalakul a psziché és az anyag együttműködésének korszaka....