Milena rettegve bámulta éjszakánként a rozoga faajtót. Jóllehet a réges-régi monda akképp szólt, hogy a licarok irtóznak a világosságtól, mégsem merte egy pillanatra sem lehunyni a szemét a gyertyafénynél. Attól tartott, ha elszenderedik, valamiképp bejutnak az otthonába, és Oksana után őt is elragadják Mirvából. Mikor pirkadatkor álomra hajtotta a fejét, elméjét kutakodó szempárok lepték el, és ébredés után úgy érezte, a legparányibb pók is őt lesi a sarokból.