A főszereplő terapeutát – bár rendkívül kíváncsi - nem a kukucskálás, hanem feltárás öröme hajtja előre, amit a pszichografológia segítségével, de a kliensei közös erőfeszítésével, energiáik összeadásával, együttesen érnek el. Talán csak a szorosan bezárt szemek felnyitásában segíthet, és abban, hogy az így meglátott új világtól ne rettenjenek meg. A terapeuta, minden ügyessége, szakmai felkészültsége ellenére is, esendő, gyarló ember, néha kicsit öntelt, néha talán öncélúan ironizál, túlbonyolít, túlbeszél dolgokat, hibázik, de tudja, hogy hova akar eljutni. Nem adja fel, töretlenül, hisz a botladozó, törékeny ember túlélő képességében és abban hogy a csodák – ha nagyon akarjuk - megtörténhetnek.